NYOMTATHATÓ VERZIÓ  
KÜLDJE EL EZT A CIKKET  

Az időjárási viszonyok természetesen az építészeti szokásokat is meghatározzák. Vízben álló, faszerkezetű lábas házak, csúcsos zsúpszalma tetők. Az erősen lejtő tető alkalmas a mérhetetlen mennyiségű esővíz elvezetésére.
Az indonéz házaknak jellegzetes elemeik a festett, faragott gerendák, amelyek nemcsak tartóelemei, hanem díszítményei is az épületnek. Burjánzó növényi indák, stilizált madarak, gyíkok, állatok, emberek láthatók rajtuk, de gyakran geometriai minták is.
A házak teteje kókuszpálmalevélből készül, amelyet bambusznádra kötöznek. Vastagsága negyvenöt centiméter, és akár ötven évig is eltart. Készülhet bambusznádból is.
A mai házakat már gyakran cseréptető fedi. Egyébként a bambusz meghatározó alapanyag, falakat is készítenek belőle, melyek tereket határolnak el.
Aki kedveli a természetes anyagokat, a sok fát, a bambuszt, a rattant, itthon is megteremtheti ezt a miliőt.
Használjunk élénk színeket, tarka szőtteseket, élénk mintájú textileket. Batikoljunk, hiszen a batikolás művészetét innen tanultuk.
Legelterjedtebb a nyers pamut, a színek közül a vörös és az indigó, a motívumok zöme egyszerű csíkminta.
Használjunk rengeteg fát, ne csak mint bútort, hanem szobrokat, állatfigurákat, faragványokat is, díszítőelemként pedig kagylót, kókuszt, követ. Persze ne feledkezzünk meg a burjánzó növényzetről, óriási korsókról, kaspókról, melyekben minifákat, pálmafákat helyezünk el.

Kicsindi Enikő

[2005. 10. 14.]