NYOMTATHATÓ VERZIÓ  
KÜLDJE EL EZT A CIKKET  

Az 1970-es évek vége óta világszerte egyre nagyobb számban születnek olyan gyerekek, akik mindenben megelőzik régebbi kortársaikat: hamarabb járnak, beszélnek, tanulnak meg olvasni, és nem számít ritkaságnak, hogy rendkívüli képességekkel rendelkeznek. Indigó gyerekeknek hívják őket, a nevüket aurájuk indigókék színéről kapták.

Ezen az aurán akár mosolyogni is lehet, de akár hiszünk benne, akár nem, tény, hogy napjainkban komoly szakemberek foglalkoznak az indigó gyerekekkel. Volt ugyanis egy időszak, amikor elképesztően megugrott a csemetéjük „mássága” miatt nevelési tanácsadókat, pszichológusokat, orvosokat felkereső szülők száma. Az indigó gyerekek ugyanis általában hiperaktívak, csillapíthatatlan élénkségükkel alaposan ki tudják készíteni környezetüket. (Az Egyesült Államokban, de más nyugati országokban is bevált gyakorlatnak számít nyugtatókkal tömni őket, egész pici koruktól kezdve, aminek későbbi következményei egyelőre beláthatatlanok.) Jellemző képességük a villámgyors reagálás, a lényegre tapintás. Már a magyarázat felénél tökéletesen megértik, miről van szó, a többi csak untatja őket, amit viselkedésükkel tudtára is adnak a magyarázónak. Ez persze gyakran vezet konfliktushoz, különösen az iskolában. A pedagógusok jobb esetben modortalanságnak, pimaszságnak, rosszabb esetben viselkedészavarnak minősítik ezt a magatartást. Vélekedésüket csak megerősíteni látszik, hogy ezek a gyerekek nem tűrik a korlátozást, a bezártságot, a monotóniát, és kivonják magukat az általános szabályok, normák alól. Ráadásul nagyon kritikusak, meglepően találó, koraérett észrevételeiket nem rejtik véka alá. Gyakran a tanulás sem erős oldaluk, a hagyományos oktatási módszerek esetükben csődöt mondanak, mert ami nem ragadja meg a figyelmüket, azzal egyszerűen nem törődnek. Általában fantáziadúsak, kreatívak, művészi beállítottságúak, mivel a művészi tevékenységet meghatározó jobb agyféltekéjük a domináns. „Jobb agyféltekés gyermekek egy bal agyféltekés világban” – így jellemzi őket Jeffrey Freed, aki ilyen címmel írt róluk könyvet. Egy másik kutató, a skóciai David Weeks több mint ezer ilyen kis „különcöt” vizsgált meg, és úgy találta, hogy jó kedélyűek, idealisták, tele vannak kíváncsisággal és világjobbító tervekkel.
Egyesek szerint épp ez a küldetésük: azért jönnek a Földre, hogy természetes intelligenciájukkal, óriási empátiájukkal és jóságukkal jobbá tegyék a világot, megteremtsék az egyetemes békét és harmóniát. Drunvalo Melchizedek, az Életvirág tanfolyamok amerikai alapítója azt állítja, hogy az indigó gyermekeknek még a DNS-e is más, mint a többi emberé (20 helyett 24 nyitott nukleotid-tripletet mutattak ki náluk a vizsgálatok), és immunrendszerük olyan erős, hogy képes leküzdeni az anyjuktól öröklött AIDS-et is. Melchizedek állítja azt is, hogy több száz olyan gyerekről tud Kínában, de a világ más tájain is, akiknek „röntgenszemük” van, meg tudják mondani, milyen kártyát húzott ki vagy éppen mit olvas valaki a szomszédos helyiségben, zárt ajtó mögött. Erre is mosolyogva legyinthetünk, de vajon mit kezdjünk az olyan emberekkel, mint az oroszországi Szaranszkban élő Natasa Gyemkina, aki ránézésre pontosan meg tudja állapítani, ki milyen betegségben szenved, és valamely szerv rossz működését akkor is felfedezi, ha az még nem adott okot panaszra? Hat közül legalább öt diagnózisa helytálló, amit elismert orvosi szaktekintélyek igazolnak. A most 18 éves lányt két évvel ezelőtt meghívták New Yorkba, hogy a Paranormális Jelenségeket Kutató Intézet teamje előtt bizonyítsa rendkívüli képességeit. Hét személy diagnózisát árulták el neki előre, feladata az volt, hogy a betegekkel szembesülve megmondja, ki melyik betegségben szenved. Ha legalább öt helyes választ ad, megkapja az egymillió dolláros James Randi-díjat. Natasa csak négy helyes választ adott, így elesett a díjtól. Ügyvédjei viszont beperelték a vizsgáztató orvosokat, kárpótlásként a díj sokszorosát követelve, mivel, úgymond, visszaéltek kiskorú kliensük tapasztalatlanságával, és minden lehető módon akadályozták az összpontosításban, stresszelték, gúnyos megjegyzésekkel zavarták őt. Natasa azóta már több tucat hasonló tesztet abszolvált, valamennyit sikerrel. Házuk valóságos búcsújáróhely, külföldről is érkeznek hozzá betegek, és a „röntgenszemű lány” ma már milliomos, egy diagnózisért kb. ezer koronát kér. Mint mondja, honoráriumaiból az orvosi kutatásokat szeretné támogatni. Natasa nincs egyedül, számos ilyen eset ismert, az Uherské Hradiště-i 12 éves Milan is hasonló diagnosztizáló képességgel rendelkezik. Az amerikai Mark Twyman Indigo (r)Evolution címmel a kis Angelina Gloverról készített filmet, aki kétéves korában spanyolul beszélt, és franciául énekelt, holott senki sem tanította, és előre meg tudja jósolni az eseményeket. A Mount Morris-i 12 éves Akiane hatévesen úgy festett, mint egy felnőtt, a legismertebb amerikai műgyűjtők milliókat adnak a képeiért. Négyéves korától vallásos víziói vannak, megtérítette ateista családját, hétéves korától mély értelmű verseket ír. A különösnél különösebb eseteknek se szeri, se száma, mint ezt a róluk beszámoló könyvek, cikkek halmaza tanúsítja. Valóban azért vannak itt ezek a különleges gyermekek, hogy felnőve megváltoztassák egyre barátságtalanabbá váló világunkat?

Vitál Anna

[2006. 06. 30.]