NYOMTATHATÓ VERZIÓ  
KÜLDJE EL EZT A CIKKET  

Nem három mondattal – egyetlen szóval mondott véleményt Demi Moore, amikor a Félhomály című angol misztikus thriller forgatása után jóvágású skót partneréről, Hans Mathesonról kérdezték: „Lenyűgözött.” A hitchcocki krimi stílusát idéző filmben sokadik szerepét alakító, 1975-ös születésű Matheson azonban nemcsak küllemével – színészi tudásával is nagy hatással volt a sokat látott hollywoodi sztárra. Vele is ugyanazt tette, mint régi és legújabb híveivel: a valóságból kiragadva egy képzeletbeli tartományba vitte őt, ahol egészen más arcát mutathatta, mint egyébként. Akkor már túl volt a Paszternak tollából született Doktor Zsivágó megformálásán is, ám a Juraj Jakubisko által rendezett Báthory Erzsébet című filmben rá váró szerepről még csak álmodni sem álmodott.

Hans Matheson egyébként sem az a típusú színész, aki önfeledten ábrándozik bizonyos szerepekről. Erre nem is kényszerült rá soha, hiszen pályakezdése óta folyamatosan foglalkoztatják. Már gyerekként is tartalmas éveket élt. Nagyapja, akivel a nyári szünidőket töltötte Lewis szigetén, a Hebrida-tenger partján, kelta énekes volt, édesapja, aki a festői szigetről az angliai Canterburybe költöztette a családját, ugyancsak énekelt, s két fiát, Hansot és az öccsét gyakran vitte magával különböző folkfesztiválokra és nagy kedvence, Bob Dylan koncertjeire. Meg is mutatkozott időben a két Matheson fiú zenei tehetsége. Hans remekül gitározik, hegedül, zongorázik, sőt még a harmonika is a szívéhez nőtt, s akárcsak a felmenői, ő is ír és komponál. Dalai nemcsak édesapja 2003-ban készült albumára, hanem az angol slágerlistákra is felkerültek. Gondjai csak az iskolával voltak. Egészen addig, míg édesanyja át nem íratta őt egy drámatagozatos gimnáziumba. Onnan aztán egyenes út vezetett a londoni Royal Court Theatre színpadára. Silver Johnyt, az ötvenes évek híres rocksztárját először ott játszotta el, majd a nagy sikernek köszönhetően – Ian Hart mellett – Jez Butterworth filmjében is. Tíz év telt el azóta. Tíz év nem kis idő egy színész pályáján. Hans Matheson azonban egyetlen percig sem unatkozott ez alatt az idő alatt. Filmszerepek tucatját játszhatta el, többek között a Stella ügyleteiben, a Néró, a véreskezű zsarnokban és a Bille August rendezésében készült Nyomorultakban. Aztán ő játszotta Varga Jenőt, a csavargó külsejű hegedűst Ricky Tognazzi filmjében, a Fordított kánonban, ő volt a Dina vagyok rokonszenves istállófiúja és Essex grófja a BBC Elizabeth: Az ártatlan királynő című sorozatában. Zsivágó doktorként is bejárta szinte az egész világot: a nagyszabású angol tévésorozat hőseként, Keira Knightley oldalán komoly babérokat szerzett. Ebben a szerepben, a feleségét és gyermekét elhagyó orvos alakjában látta őt Juraj Jakubisko is, amikor a Báthory Erzsébet forgatására készülve a neves 16. századi olasz festő, Caravaggio megformálására keresett elképzeléseinek megfelelő színészt. Caravaggio, aki a nép köréből vett életnagyságú alakjaival, sokszor durva típusaival és feltűnő fekete árnyékaival új hangot és témát vitt a római festészetbe, meglehetősen nyugtalan vére miatt a feljegyzések szerint – Rómában egy barátját ölte meg, akihez erős testi vágy is fűzte – többször került veszélyes helyzetbe. Rómából 1606-ban menekült Nápolyba, onnan pedig tovább, Máltába majd Szicíliába. 1609-ben, miután kegyelmet kapott a pápától, már Nápolyból tartott Róma felé, amikor vérhas okozta lázban meghalt.
Hogy hol találkozott Caravaggio Báthory Erzsébettel, a csejtei grófnővel? Juraj Jakubisko vállalja: lehet, hogy csak az ő fantáziájában.
„Mivel azonos korban éltek, úgy gondolom, a véletlen is összehozhatta őket. Az olasz történészek pontosan még ma sem tudják, hol töltötte azt a két évet, amikor a gyilkosság után elbujdosott a világ szeme elől. Én ezt úgy mesélem el, hogy gyalog indult Bécs felé, útközben elfogták a törökök, s amikor rájöttek, hogy híres festő, magukkal vitték Budára, hogy majd velencei rózsákat fest a török pasának. Nádasdy Ferenc azonban rajtaütött a seregen, Caravaggiót pedig mint saját zsákmányát magával vitte, hogy fesse le a feleségét, Báthory Erzsébetet. Onnan aztán elszökött, és visszakerült Olaszországba. Fiktív történet, de az időpontok egyeznek. Báthory Erzsébetnek egyébként velencei szabók is varrtak, így a lagúnák városában is találkozhattak. A gyilkosság pedig úgy történt, hogy Caravaggio szerelmes volt a festőműhely egyik növendékébe, és ez lett a tragédia forrása. Nálam mondja is, hogy még soha senkit nem csókolt, nővel sosem volt…”
Hans Matheson nem okozott gondot Juraj Jakubiskónak. Bármit kérhetett tőle a neves rendező, azonnal eljátszotta.
„Könnyű volt vele dolgozni, mert nagyon tehetséges fiú. Szinte sugárzott belőle a szerep. Szeretem az ilyen típusú színészt. Kérdez, töpreng, különböző megoldásokat keres, együttműködik. Hisz abban, amit csinál. A finomságokat keresi. A figura apró mozgatórugóit. Annyi ötlete van, hogy még a felvétel perceiben is hozzá tud tenni valamit a szerephez. De nemcsak finom tud lenni. Ha a szituáció megkívánja, durva is. Mindig a film zenéjével inspirálta magát. Belehallgatott, és utána lépett a kamera elé. Úgy tudtam játszani rajta, mint egy Stradivarin. Minden hang tisztán szólalt meg belőle. Fest és zenél is a filmben, akárcsak az életben. Mindenki szerette őt a stábban. Hálás természete van: nem nehéz rajongani érte. Van egy szenvedélyes szerelmi jelenet a filmben: miután meghal a férj, a fekete bég, Caravaggio és Báthory Erzsébet a templomban találkoznak, és a gyóntatószékben szeretkeznek. Kutná Hora gótikus templomában vettük fel a jelenetet. Hans teljes odaadással végezte a dolgát, de úgy, hogy a végén, már a vágóasztalon vissza kellett vennem a szenvedélyéből, s olyankor is inkább a grófnőt alakító Anna Friel arcát mutatom. Annyira hevesen játszott, hogy úgy gondoltam, nem mutathatok meg mindent a nézőnek, bizonyos mozzanatokat a fantáziájára kell, hogy bízzak.”
Deana Horváthová, a film producere már fél évvel a forgatás előtt harcba szállt Hans Mathesonért. A színész londoni ügynökének ugyanis más tervei voltak a felkérések között egyébként szabadon válogató ifjú művésszel. Deana Horváthová szívóssága azonban rajta is kifogott. Addig küzdött a fiúért, amíg meg nem kapta. A végén Anna Frielt is „bevetette”, aki akkor már Báthory Erzsébet bőrébe bújva telefonált neki, hogy „Fütyülj mindenre, itt a helyed, ebben a filmben!” Matheson pedig hallgatott a hívó szóra.
„Engem már a fotóival is megfogott – mondja a tántoríthatatlan producer. – Van valami a szemében, olyan a kisugárzása, hogy az ember nehezen szabadul tőle. Kedves ember. Már férfi, de még a gyerek is ott lakozik benne. Éreztem, hogy eszményi lesz majd a szerepben, mert a próbafelvételen láttam: benne is ott a két véglet, akárcsak Caravaggióban, a felvételek során mégis meglepett. Tényleg a reneszánsz embere a filmben. Mintha csak egy korabeli vászonról lépett volna le…”

Szabó G. László

[2007. 03. 30.]